.
  
 

 

e-mail

 

 

 

 

 


 
 
 


 
 

Támogató: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
A pályázat kezelője: ESZA Kht.
                                                                                                                                                                        

„Segítőkészek, humorosak, jókedvet hoznak. Gyúrok, hogy akkora legyek, mint A.”     
(Részlet az értékelő lapokból)

A program időtartama: 2008. 09. 01. – 2009. 01. 31.
A megvalósított program helyszíne: SZMM Aszódi Javítóintézete, 2170 Aszód, Baros tér 2.

A program célja a következő volt: speciális élethelyzetben lévő (zárt intézetben lévő – javító-nevelő intézkedés alatt álló) ifjúsági csoport problémáira (zártság, tudás- és ismeretdeficit, különböző deprivációk egyrészt a zártság, másrészt a hátrányos helyzetből adódóan) egyfajta megoldási lehetőség felkínálása a média és a tömegkultúra lehetőségeinek felhasználásával, ezzel a szabadidő aktív és hasznos eltöltésére mintanyújtás, másrészt a nyitott de egyben kritikus fogyasztói és befogadói magatartás kialakításának megalapozása.  

A program rövid jellemzője: nonkonform kezdeményezés totálisan zárt intézetben (börtön: büntetésüket töltő fiatalkorúak tudás/ismeret deprivációjának csökkentése, életvezetési kompetenciák növelése, valamint a szabadidő hasznos eltöltése – ezért cél és feladat, hogy a) felkeltsük az érdeklődést és a motivációt az ismeretszerzés/gondolkodás/tanulás iránt, b) befogadói magatartásuk változzon, c) hatékonyabb ismeretszerzési technikákat fejlesszenek ki önmaguk számára, d) kritikus, gondolkodó, és megalapozott véleményformálókká váljanak, végső soron tehát kommunikációs technikáik bővüljenek, e) önismeretük fejlődjön, f) eredményesebb legyen a be- ill. visszailleszkedés, g) végső soron a visszaesések ill. a bűnismétlések száma csökkenjen, ezáltal a speciális helyzetben lévő fiatalok életesélye növekedjen.

A zárt intézetekben lévő fiatalok többszörösen hátrányos helyzetűek egyrészt kriminális életvezetésük előtti helyzetükből, sorsukból adódóan, másrészt zárt intézeti helyeztük miatt. Ellátásukra nehéz pályázni, és miután sokkal személyesebb jelenlétet, foglalkozást igényelnek, ezért – annak megelőzés érdekében, hogy előző életvitelüket ne folytassák, ill. ne bűnözzenek -, az anyagi forrásokat nehéz előteremteni.

A tömegkultúra és a média korunk ifjúságának érték- és normavilágát, szemléletét, tudását meghatározza. Ugyanakkor a fiatalok felkészületlenek a manipulációra, nincsenek ismereteik, tudásaik arra vonatkozóan, hogy a média hogyan befolyásol, hogyan beszél rá bennünket arra, amit nem is szeretnénk, hogyan formálja szemléletünket, külső és belső világunkat. A program célja, hogy rávilágítsunk mindezekre, és arra, hogy szabadon választhatunk: értő és tudatos „fogyasztók”, vagy passzív és befolyásolható befogadók leszünk. Cél, hogy a speciális helyzetben lévő fiatalok megismerjék a tömegkultúra esztétikájának alapjait, hogy legyen tudásuk a befogadás mibenlétéről, hogy tudatosabban alakíthassák életüket, hogy szemléletük és attitűdjük változhasson. A média a fiatalok szabadidejének nagy részét uralja, ezért a szabadidő hasznos és aktív eltöltésére irányul a program.

A program során, a fejlesztés eredményeképpen kialakult az az elképzelés is, hogy ezen fiatalok közösségépítését, önálló kezdeményezéseit támogassuk külső, civil segítséggel, ill. önálló alkotómunkájuk, önkifejezésük segítése; komplex szabadidős program keretében.

A program során heti egy alkalommal, 2 órában találkoztunk a „PP csoport” (=pszichopedagógiai csoport) tagjaival. A program fő elemei a következők voltak:

mintanyújtás

szemlélet- és véleményformálás

személyiségfejlesztés

tájékoztatás, ismeretbővítés

interaktivitás

kompetencia-fejlesztés.

A csoport tagjai jellemzően hátrányos helyzetűek, mert:

 javító-nevelő intézkedésre ítéltek, azaz joghátránnyal rendelkeznek, speciális pedagógiai programban vesznek részt;

szocializációjuk jelentősen különbözik nem javítóintézetben nevelkedett kortársaiktól;

elszenvedett érzelmi defektusok, hiányok és kötődési problémák, folytonos frusztráció jellemzi őket;

bántalmazó szülők gyermekei;

tipikus a sokgyermekes család, a szegénység, a komfort nélküli, kis alapterületű, igen nehéz körülmények között élő több generáció

együttlakása;

a családokban az alkoholizmus és a többi/más családtagok büntetett előélete általános;

a csoporttagok általában igen fiatalon kezdtek csavarogni, amit általában testi fenyítéssel „jutalmaztak”, de az elfoglaltság hiánya, a

rendszeresség, a következetesség és a pozitív minta, biztonságos felnőtt kapcsolat a megfélemlítést nem tudta ellensúlyozni;

gyakran volt állami gondozottak, vagy egyáltalán nem rendelkeznek családi kapcsolatokkal;

munkanélküliek (a fogvatartás vagy a kriminális életvezetésből adódóan), és kevesebb eséllyel indulnak a munka-erőpiacon hátrányaik (pl.

iskolázottság, szociokulturális háttér stb.) miatt;

kisebbségi csoport tagjai (pl. romák);

iskolarendszerből kiesett fiatalok;

kriminális karrierjükkel gyakran összefonódik a kábítószer-fogyasztás ill. a “leállásból” adódó nehézségek; ifjúsági bűnözésből reintegrálódó

fiatalok.

Összességében ezek a fiatalok sajátos érzelmi keverékkel (bontudat, szorongás, szégyen, fájdalom, kitörés megfogalmazása, ám annak lehetetlensége, bizonytalanság, ravaszság stb.) igen fiatalon igen nagy nehézségekkel és kilátástalansággal néznek/nézhetnek szembe, és tkp. semmiféle segítő kapcsolat és szociális ellátórendszer nem / ill. nem tud enyhíteni gondjaikon. A „kitörési lehetőséget” gyakran egy újabb bűncselekmény elkövetése jelenthet csak számukra, még akkor is, ha valami miatt a változás igénye esetleg megfogalmazódott bennük.

A résztvevők és a szervezők létszáma: 12 fő / 3 fő.